Aktív élőhely-helyreállítási tevékenységek zajlanak az OAKEYLIFE projekt keretében. Cikkünkben a Peszéri-erdőben és annak közvetlen környékén élő olyan növényfajokról írunk, melyek egy-két, kisebb kiterjedésű termőhelyen vannak csak jelen, s amelyek védelmét célul tűztük ki.
A sporadikus elterjedésnek általában jól azonosítható okai vannak. Két, kora tavaszi virág példáján keresztül szeretnénk bemutatni, hogy mi is vezethet egy növényfaj visszaszorulásához, illetve azt, hogy mit lehet tenni megóvásuk, állományaik helyreállítása érdekében.
A fekete kökörcsin a Felső-Kiskunságban a záródó homokpusztagyepekben fordul elő. Ezeket a termőhelyeket a homokfásítások során, valamint a szántóterületek kiterjedésének növelése érdekében általában feltörték az elmúlt két évszázad során.
Annak ellenére, hogy szél-szállította aszmagcsokor a termése, a fekete kökörcsin egy rossz terjedőképességű faj, amely jelenlegi tudásunk szerint kizárólag soha fel nem tört, vagy nagyon hosszú ideje bolygatatlan talajú gyepekben fordul elő. Ennek feltételezhetően az az oka, hogy a fennmaradt, alkalmas termőhelyekről a termés nem képes átjutni más, korábban feltört, de azóta helyreállt/helyreállított termőhelyekre.
A tavaszi hérics a Felső-Kiskunságban mindössze 5 helyen fordul elő (ebből 2 feltételezhetően ültetett). Régiónkban a tavaszi hérics a finomabb szemcseösszetételű, humuszos homoktalajokon található meg. Ezeket a termőhelyeket – mint a lokálisan legjobb, bár a hazai átlagnál így is jelentősen gyengébb termőképességű talajokat – korábban szinte teljes mértékben feltörték.
Ősi határmezsgyéken, sáncoldalakon maradt csak fent az összességében néhány száz tövet számláló felső-kiskunsági tavaszi hérics állomány. Ehhez az is hozzájárulhatott, hogy a lótartó népek részéről nagy kereslet volt a tavaszi hérics irányába. Népi nevén a „tályoggyökeret” elterjedten használták egyes lóbetegségek gyógyításához. A gyökérhez azonban csak a növény kiásásával, ennek megfelelően elpusztításával lehetett hozzájutni.
A tavaszi hérics is kifejezetten rossz terjedőképességű: megfigyeléseink alapján a meglehetősen nagy magjok döntő többsége az anyanövény közvetlen közelében hullik le, így éves átlagban ez csak pár centiméteres terjedést tesz lehetővé.
Mindkét bemutatott növényfaj esetében igaz, hogy jelenleg már számos olyan termőhely van (részben a korábban helyreállított területeken, részben pedig az OAKEYLIFE projekt keretében elvégzett élőhely-rekonstrukciók helyén), amelyek a termőhelyi feltételek alapján alkalmasak lennének a megtelepedésre, de spontán megjelenésükre a limitált terjedőképességük miatt nincs reális esély. Ezeket a termőhelyeket a projekt keretében elvégzett talajtérképezés során azonosítottuk.
Projektünkben in situ magvetés, illetve a vadon élő állományokból gyűjtött magokból es situ kinevelt palánták kiültetése formájában végezzük el új állományok kialakítását, hozzájárulva ezzel e növényfajok felső-kiskunsági állományainak megőrzéséhez, a pannon homoki gyepek kedvező természetvédelmi helyzetének helyreállításához, illetve a biológiai sokféleség megőrzéséhez.
Szöveg: Dr. Vadász Csaba
Fotók: Vadász-Besnyői Vera