A Kiskunság legtöbb területéhez hasonlóan a Peszéri-erdőben is előfordul a szongáriai cselőpók (Lycosa singoriensis), hazánk legnagyobb termetű pókfaja.
Bár nincs közelebbi rokonságban a trópusokon előforduló madárpókokkal, de viszonylag nagy termete miatt (a nőstények akár 40 mm-es testnagyságot is elérhetnek, lábaik fesztávolsága pedig meghaladhatja a 10 cm-t) többen azokhoz hasonlítják.
Mint minden pók, ez a faj is ragadozó. Zsákmányát a legtöbb hazai póktól eltérően nem hálóval fogja meg, hanem földalatti üregéből kirontva ragadja meg.
A nőstény az utódokat védi, és életük első szakaszában utótestén („potrohán”) hordozza.
A pókok jó indikátorai az ökoszisztémák állapotának: a pókfajok magas száma a biológiai sokféleség magas szintjét jelzi.
fotó és szöveg: Dr. Vadász Csaba