Peszéri-erdő

A Bács-Kiskun megye északi határán, Kunpeszér község külterületén fekvő Peszéri-erdő hazánk egyik legszebb homoki erdőssztyepp élőhelykomplexe.

A Peszéri-erdő kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területként az Európai Unió által 1992-ben létrehozott Natura 2000 hálózat részét képezi. A „Szalag-erdő” elnevezésű, egyik kisebb része, országos jelentőségű természetvédelmi terület. Más részei ex lege törvényi védelem alatt álló lápok (láprétek, láperdők). A Peszéri-erdő Natura 2000 terület neve egy kicsit félrevezető, hiszen nem csak változatos erdőállományok, hanem homoki gyepek, mocsár- és láprétek is megtalálhatók itt.

A Peszéri-erdőnek nemcsak a jelene, hanem a múltja is érdekes. Erdőállományainak jelentős része a középkorban uradalmi, un. „tilos-erdő” volt, ahol tiltva volt a fakitermelés, így az alföldi viszonyok között szokásos erdőkiélés (ami a rövid vágásfordulóval végzett sarjaztatást jelentette leggyakrabban) nem érvényesült. Ehhez az ősi erdőhöz számos, az Alföldről, illetve Magyarországról napjainkra kipusztult faj kötődött: itt fészkelt utoljára a fakó keselyű Magyarország jelenlegi területén, itt volt a magyar sakktáblalepke utolsó ismert hazai élőhelye, illetve a Duna-Tisza közén itt maradt fent az osztrák sárkányfű utolsó állománya. A napjainkban már zárt erdővel borított középső részén volt megtalálható a középkori Kunpeszér település, amelyet török pusztított el és törölt el a föld színéről. Érdekes kortörténeti adalék, hogy a Tanácsköztársaság alatt az uradalom több ezer számosállatát (főleg szarvasmarhákat és lovakat) a Peszéri-erdőben rejtették el. A második világháború után intenzifikálódó erdőgazdálkodás jelentős mértékben átformálta a Peszéri-erdő képét, erdőállományainak jelentős része ültetvényekké lett átalakítva. Mindemellett a napjainkra fennmaradt természetközeli állományok unikális természeti értéket képviselnek.

A Peszéri-erdőben a homoki erdőssztyepp-komplex összes kiemelt jelentőségű élőhelytípusával találkozhat a természetjáró: Pannon homoki gyepekkel, szubkontinentális peripannon cserjésekkel, pannon homoki borókás-nyárasokkal, euro-szibériai erdőssztyepp tölgyesekkel. A mélyebb fekvésű részeken láthatunk jó állapotban megmaradt keményfás ligeterdőket és kékperjés lápréteket is.

A zárt erdő kialakulására alkalmas termőhelyeken természetes körülmények között az éger és kőris láperdők, keményfás ligeterdők, gyöngyvirágos tölgyesek vannak jelen. E termőhelyeken manapság részben nemes nyáras ültetvények, illetve őshonos és tájidegen fajokból álló vegyes erdők vannak.

A Peszéri-erdőben euro-szibériai erdőssztyepp tölgyesek is megtalálhatók – olyan helyeken alakultak ki, melyek a zárt erdők termőhelyeinél gyengébb vízellátásúak. A klíma miatt ugyanakkor nagy kiterjedésű, zárt erdők kialakulására nincs mód – az euro-szibériai erdőssztyepp tölgyesek ugyanis erdőssztyepp éghajlaton kialakult, összetett társulások, ahol az elérhető víz mennyisége kisebb a potenciális evapotranspirációnál, azaz a víz mennyisége limitálja az erdőborítás tájléptékű mértékét. Ennek megfelelően nyíltabb, sztyeppi jellegű élőhelyek és változó kiterjedésű fás állományok mozaikja alkotja az erdőssztyeppet. Ezen élőhelyek azonban nem tarthatók fenn statikus kezeléssel – dinamikusan változnak térben és időben. S nemcsak a legdiverzebb élőhelyek közé sorolhatók strukturálisan, de fajgazdagságuk is kimondottan nagy. Az erdőssztyeppeken nem csupán sztyeppi és erdei fajokkal találkozhat a természetjáró. Az átmeneti élőhelyekhez, vagyis tisztásokhoz, erdőszegélyekhez, cserjésekhez kötődő fajok is megtalálhatók itt. Természetvédelmi szempontból nem kedvező a helyzetük, mivel a faanyagot csak gyengén biztosító termőhelyeket legfőképpen tájidegen fajokból álló ültetvényekből hozták létre. Ilyen például a fekete fenyő, akác és az erdei fenyő. Napjainkban a Peszéri-erdőben nagyjából 80 hektáron találkozhatunk az euro-szibériai erdőssztyepp tölgyesek mozaikjaival.

A pannon homoki borókás-nyárasok a pusztai tölgyesek termőhelyénél is gyengébb vízellátottságú, viszont 10-50 százalékos záródást elérni még képes, fás vegetáció kialakulására alkalmas termőhelyeken jöttek létre. Legtöbb lehetséges termőhelyüket mára ültetvények borítják, megmaradt állományaik 110 hektáron terülnek el a becslések szerint. Ugyanakkor a Peszéri-erdőben a homoki borókás-nyáras élőhelytípus egy másik képviselője is megtalálható: a homoki nyíresek, melyek másutt napjainkban már csak nyomokban fordulnak elő. Jellemzőjük, hogy a homok alatt eltemetett agyagos szint (helyenként mésziszap) található, amely meggátolva a víz elszivárgását, kedvezőbb termőhelyi feltételeket teremt az erdőknek.

A pannon homoki gyepek a vízzel legkevésbé ellátott termőhelyeken nőnek. Vannak köztük többszintű, strukturálisan diverz zárt homokpuszta-gyepek és évelő, nyílt mészkedvelő homokpuszta gyepek is.

A Peszéri-erdőben a közösségi jelentőségű növényfajok közül a kisfészkű aszat, a homoki nőszirom és a mocsári kardvirág fordul elő, de emellett több tucat védett, vagy fokozottan védett növényfaj is megtalálható (például a csikófark, a pókbangó, a légybangó, a méhbangó, a szarvasbangó vagy az óriás útifű).
Az itt előforduló közösségi jelentőségű gerinctelen állatfajok közé tartozik – többek között – a szarvas álganéjtúró, a magyar tarsza, a nagy tűzlepke, a vérfű hangyaboglárka, a magyar ősziaraszoló és a balogcsiga. Szintén Natura 2000 fajnak minősül a fajgazdag, strukturálisan diverz, üde erdőszegélyekhez kötődő díszes tarkalepke.

Fontos kiemelni a skarlátbogarat, melyből meglehetősen sok él a célterület erdeiben. Lárvái a lábonszáradt fák még el nem vált kérge alatt fejlődnek, s főként növényi nekromasszával táplálkoznak. A skarlátbogár a strukturálisan diverz, holtfát is tartalmazó erdők egyik legjobb indikátor faja, vagyis adott környezeti feltételre szűkebb tűrésű fajnak számít. Ahhoz, hogy megmaradjon a faj, meg kell őrizni a holtfákat.

A Peszéri-erdői területén fészkelő fokozottan védett madárfajok a fekete gólya, a réti sas, a darázsölyv, a kígyászölyv, a lappantyú és a szalakóta. Jelentős az erdei pacsirta, a tövisszúró gébics, a kis őrgébics, a fekete harkály és a kék galamb helyi állománya is.