Lassan végéhez közeledik a tavaszi geofiton aspektus növényfajainak virágzása a Peszéri-erdőben. A geofitinok olyan növények, melyek a lombfakadás előtt hoznak virágok, és mire kizöldül az erdő, már vissza is húzódtak a föld alá- a következő tavaszig.
A geofiton fajok közé tartozik többek között a gyöngyvirág, a széleslevelű salamonpecsét és az ernyős sárma is. Mindhárom fajra jellemző, hogy mérgező. A gyöngyvirágot a gyógyszeripar is hasznosítja.
Jelentős különbség van erdőtörténet-indikátor szerepükben, amellyel egy-egy erdőállomány múltjába engednek betekintést nyernünk:
A gyöngyvirág magról viszonylag kis távolságokra, rosszul terjed, vegetatív módon azonban viszonylag jól: ezért azokban az erdőállományokban a legtömegesebb, amelynek talaja nem (vagy legalább is régóta nem) esett át teljes talajelőkészítésen. Érdekes módon, a korábbi tuskópásztákon (ahol a teljes talajelőkészítés előtt az előző generációs erdő tuskóit összetolták) több helyen is megmaradt, ahonnan részben újra tudta kolonizálni a mesterségesen felújított erdőket.
A salamonpecsét fajok – köztük a széleslevelű salamonpecsét is – valamivel jobban terjednek, akár fiatalabb erdőkben (amelyek az elmúlt évtizedekben estek át teljes talajelőkészítésen) is megtalálhatók.
Az ernyős sárma pedig kifejezetten jól terjed, sőt: a bolygatott talajú erdőket és gyepeket kifejezetten kedveli (tulajdonképpen gyomnövény – bár igen tetszetős).
A fentiek jól példázzák azt, hogy a különböző növényfajok nem egyforma valószínűséggel kolonizálják a helyreállított területeket.
Projektünkben a rossz terjedőképességű növényfajokat magvetéssel, vegetatív képlet (pl. rhizóma) ültetéssel vagy palánta ültetéssel telepítjük be a helyreállított erdőállományokba, így járulva hozzá az erdőssztyepp tölgyesek kedvező természetvédelmi helyzetének helyreállításához.
szöveg: Dr. Vadász Csaba
képek: Csontos Adrienn