A középerdők szerepe – Peszéri-erdő, OAKEYLIFE projekt, információs tábla
Az idős fák (famatuzsálemek) jelentősége
Az idős fák (más néven famatuzsálemek), ugyanúgy mint a lábon álló pusztuló vagy kiszáradt és kidőlt fák a biológiai sokféleség megőrzése szempontjából a legjelentősebb élőhelyek közé tartoznak. Az európai, mérsékelt-övi lombhullató erdőkben élő fajok nagy részének fennmaradása függ az idős fák, valamint a holtfák jelenlététől, mivel számos élőlény kizárólag ezeken talál magának élő- és menedékhelyet, valamint táplálékforrást.
 |
 |
Erdei sétáink során gyakran megfigyelhetjük a fák törzsébe vájt odúkat. A harkályok az erdőkben kulcsfajoknak tekinthetők, mivel az általuk készített odúk számos más faj (madarak, denevérek) számára szolgálnak élőhelyül. A hazai erdei madárfajok 35 százaléka odúlakó, közéjük sorolhatók például a légykapófélék, a csuszkák, a fakuszok és a cinegék.
 |
 |
Az idős fák jelenléte meghatározó szerepet játszik a táplálékláncban is. A fajok egymásra épülő rendszerét képezi egészen a mikroszkópikus lebontó szervezetekkel, gombákkal és rovarokkal, amelyek kisebb gerinceseknek és rovaroknak biztosítanak táplálékot. Ugyanakkor a ragadozó emlősök és madarak is gyakran választják az odvas famatuzsálemeket lakhelyüknek (fészkelésre, rejtőzködésre, stb.).
A holtfák, valamint a hozzájuk kötődő biológiai sokféleség kiemelt jelentőséggel bír az erdőben zajló biológiai folyamatok fenntartásában: ezek közé tartozik a talaj termőrétegének stabilizációja, bizonyos fásszárú fajok újulata túlélésének biztosítása (regeneráció), anyag-és energiaforgalom és szén-dioxid megkötés. Mindezek megléte elengedhetetlen az erdő termőképességének és ökoszisztéma-szolgáltatásainak biztosításához.