Az inváziós fajok által okozott problémák – Információs tábla
Az inváziós növények térhódítása az egyik legnagyobb problémát jelenti a hazai és a nemzetközi természetvédelemben is. Nagy területeken és gyorsan képesek terjedni, az őshonos fajokat kiszorítják, a természetes társulásokat átalakítják és elszegényítik. Magbankjuk évekig – esetenként akár egy évtizedig is – képes fennmaradni, azaz magjaik több évig csíraképesek maradnak. Ha nem avatkozunk be, akkor nem tölgyek, nyárak vagy gyertyánok alkotják majd a természetben gazdag erdeinket, hanem leginkább olyan inváziós fafajok, amelyek a Peszéri-erdőben is nagy területeket fertőztek már meg.
Tekintsük át, hogy melyek a Peszéri-erdőben előforduló inváziós fásszárú növényfajok:
Mirigyes bálványfa (Ailanthus altissima)
A Kínából származó mirigyes bálványfa meglehetősen jól sarjadzik, képes gyökér, gyökfő és tuskósarjak létrehozására is. Különösen valamilyen zavarás (például fagy, tűz, mechanikai sérülés) esetén tömegesen hozza ezeket létre, nagy kiterjedésű sarjtelepeket képezve.
Településeinken réslakóként megtelepedve szétfeszíti az utak burkolatát, az épületek falát. Európa több országában (pl. Olaszországban és Portugáliában) kiemelt műemlékekben megtelepedve azok szerkezeti károsodását is okozta.
Nyugati ostorfa (Celtis occidentalis)
Az Észak-Amerikából származó nyugati ostorfa csapadékosabb években másfél méteres hajtást is növeszthet, amely néhány év elteltével ostornyél készítésére kiválóan alkalmas gallyá vastagodik. A faj magyar elnevezése is erre utal. Termését madarak és kisemlősök (például a nyestek) terjesztik. Jól tűri a szennyezett városi levegőt, ezért sorfaként gyakran nagy mennyiségben ültetik. Kivadulásra hajlamos, időnként sűrű állományokat is alkot, ahol mély árnyékával megakadályozza más fák természetes felújulását. Vízigénye alacsony, jól viseli a szárazságot.
Kései meggy (Prunus serotina)
A szintén Észak-Amerikából származó kései meggy regenerálódási képessége kiváló, és erős fiatalkori növekedési hajlam jellemzi. Tízéves kora után rendszeresen és bőven hoz termést. Vízigénye közepes, gyökérzete mélyre hatoló, ezáltal a rövidebb szárazságot jól tűri. Magjait az állatok nagyobb távolságokra is elszállítják, azonban a magok többsége az anyafák közelében marad. A kései meggy tőről jól sarjadzik, valamint a tőre vágott idősebb fák is kihajtanak.
Zöld juhar (Acer negundo)
A zöld juhar a talajjal és a belőle felvehető vízmennyiséggel szemben tág tűrésű, ezenkívül jól bírja a szennyezett, városi levegőt, napos és félárnyékos területeken egyaránt előfordul. Észak-Amerikából származik, az amerikai fehér medvelepke (Hyphantria cunea) egyik elsőrendű tápnövénye, ezáltal e lepkefaj terjedéséhez és gyümölcsfákon okozott kártételéhez is nagymértékben hozzájárul.
 |
 |
|
 |
 |