Miért hagyunk az erdőben rőzserakásokat? OAKEYLIFE információs tábla
A korábban megsemmisült erdőssztyeppek pusztulását leginkább a teljes talajelőkészítéssel járó mesterséges erdőfelújítás vagy más célú felszántás okozta. Ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy a magtermő korú inváziós fásszárúakkal borított, természeti értéket már nem hordozó területrészek esetében a mesterséges felújítás a leghatékonyabb (és mivel vegyszermentes technológia, a leginkább környezetkímélő) megoldás.
A direkt emberi behatások mellett ezeket az élőhelyeket az inváziós növények (a mirigyes bálványfa, a nyugati ostorfa, a kései meggy, a zöld juhar és a selyemkóró) terjedése és élőhely-átalakító hatása is veszélyezteti, így visszaszorításuk elengedhetetlen feladat.
Találkozhatunk olyan fajokkal, amelyek terjedőképessége még megfelelő vegetációszerkezet mellett is nagyon lassú – emberi időléptékkel szemlélve. Ilyen például a homoki nőszirom, amely 1-2 év alatt spontán módon csak néhány centimétert képes terjedni. Korábbi erdei élőhelyeit (az ősgyepi tisztásokat) nagyrészt már felszámolták, az újonnan kialakult vagy kialakított tisztásokat pedig belátható időn belül nem tudja kolonizálni.
Az ilyen és ehhez hasonló fajok esetében a magvetés vagy vegetatív szaporítóképlet ültetésének formájában megvalósított betelepítéssel újabb – a későbbiekben önfenntartó – állományokat tudunk létrehozni, ezzel is hozzájárulva a biológiai sokféleség megőrzéséhez.
 |
 |
 |