Az első fészekkeresés június 13-án kezdődött, a májusban megjelölt tojáscsomókat és a már kifejlődött hernyókat ellenőriztük.
Az első kikelés észlelését követően megkezdtük a Peszéri-erdő bejárását a további fészkek felderítése céljából.
Először az erdei utak és nyiladékok mentén, továbbá a külső erdőszegélyekben elhelyezkedő, valamint a felnyíló fiziognómiájú erdőssztyepp erdőállományok számos pontján tömegesen előforduló fagyal állományait vizsgáltuk meg, majd július 9-én, illetve július 17-én és 18-án magyar kőrisen kerestük a fészkeket.
Az idei felmérés megerősítette azt a tavalyi felismerést, hogy a Peszéri-erdőben élő díszes tarkalepke populáció legfontosabb tápnövénye a vesszős fagyal. Annak ellenére, hogy a magyar kőris (és néhány helyen a magas kőris) tömeges a Peszéri-erdőben, ezekre a fajokra viszonylag ritkán petéznek a nőstények.
A hernyófészkek észlelésekor számos, a fészek pozíciójára, méretére és az adott tápnövény-egyedre vonatkozó paraméter került rögzítésre egy mobil applikáció segítségével. Az applikációban rögzítettük a hernyók fejlettségi állapotát, illetve a fészkekről, valamint a tápnövények elhelyezkedéséről és környezetéről fotódokumentáció készült. A hernyófészkek későbbi, könnyebb beazonosítása érdekében a növényt egy szalag segítségével jelöltük, amelyre dátum, illetve azonosítószám került.
Az idei év vizsgálataival közelebb kerültünk ahhoz, hogy a díszes tarkalepke-populáció megőrzése érdekében tett intézkedéseket a populáció életmenetének pontos ismeretének birtokában tervezhessük és valósíthassuk meg.
A 2019 áprilisában, Peregovits László szakmai vezetésével indult díszes tarkalepke-kutatás az OAKEYLIFE projekt keretében valósult meg.
Beszámoló: Győri Gabriella, Schneider Viktor, dr. Vadász Csaba
Fotók: Schneider Viktor
